Kolozsvár, a mostohagyermek-város


Négy éve állandó gyermekvárosi bohócdíszletben pompázik a város, és ez a provinciális infantilizmus folytatódik 2000-ig, ki tudja, milyen újabb faluvégi karácsony- és nyírfás ötletekkel tarkítva.
Ha meg nem ment tőle az Isten. Vagy a hatalom, ha valóban kell neki a végtelen vámkedvezmény. Mert azt az egykori hazai sólymok is tudják, hogy Amerikától jót nem várhatnak, ha az antiszemita Antonescu szobrát Kolozsváron felállítja az újraválasztott polgármester.
Az az érzésünk, hogy Kolozsvárt a mostani helyhatósági választások idején gyámjai is elhagyták, teljesen alkalmi örökbefogadók kényekedvére bízták.
Már jeleztük, hogy a nagyobbik kormánypárt jeles képviselői három héttel ezelőtt elszólták magukat: letettek Kolozsvár polgármesteri székének meghódításáról, visszaadták Funarnak. Ennyire elgyengült volna a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja? Vagy inkább az államelnöki trónus megtartására összpontosít, és ennek érdekében engedményeket tesz félvadházastársának, a Román Nemzeti Egységpártnak?
Mivel senki sem tökéletes, feltehetjük azt a kérdést is: vajon Iliescu pártja nem látta át a második legnagyobb város fölötti hatalom és a Cotroceni-palota kapukulcsa közötti összefüggést? Mert ha észreveszi, akkor egy kicsit ráhajt, és kolozsvári jelöltjét győztesnek kiáltatja ki. Mibe került volna neki? Ne tudna 0,67 százalékig számolni, mint Funar?
Attól tartunk, hogy a politikai szimat nem csak a nagyobbik kormányzó pártot hagyta cserben az idén.
Kezünkbe került a Maros megyei Népújság május 30-i lapszáma, és benne a Hírmondó, az RMDSZ Maros megyei szervezetének kiadványa. Ettől még nem szisszentünk fel, hiszen éppen azon a napon a Szabadságban is megjelent az Erdélyi Híradó, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének kiadványa. Ám ez utóbbi egyedi és meg nem ismételt kísérlet volt a szavazók mozgósítására, míg a Népújságban az idén már hat, összesen pedig huszonhárom Hírmondó jelent meg. Tehát folyamatos, kitartó propagandára tettek pontot a helyhatósági választási kampány utolsó napján.
A Maros megyei szervezet Hírmondóján (és több más területi szervezet kiadványán) érdekes módon románul is feltüntetik, hogy az RMDSZ adja ki. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy finanszírozás céljából benyújtják a Nemzeti Kisebbségi Tanácshoz, ahol nem szeretnek fordítással bíbelődni (azért nemzeti kisebbségi intézmény). A Népújság (és több más lap) tehát nem ingyen kínálja fel ezt a lehetőséget a területi szervezetnek. Felvetődik a kínos kérdés: miért éppen a kolozsvári szervezetnek nem juttatnak ilyen rendszeres propagandalehetőséget? Miért nem tartották stratégiai fontosságúnak a helyhatósági választásokon éppen azt a várost, ahol megtörhetett volna az egyik szélsőséges párt vezérének karrierje?
A havi Hírmondó kiadásával járó támogatás szerkesztőségünknek is nagyon jól fogna. Kolozsvár magyar lakosságát leszegényítették ezek a szoborépítő és lapocskatelepítő évek, csak pénzügyeseink tudják, miként tengődik Kolozsvár egyetlen magyar napilapja. De nem csak erről van szó. Az Erdélyi Híradó nem mai találmány. Talán a régióban is az első – kezdetben erdélyi átfogás igényével fellépő – szervezeti kiadvány volt, amely „bekérezkedett” egy magánvállalat által menedzselt lapba, a Szabadságba. A fizetség azonban elmaradt. 1993-ban, akkori pénzben számolva, 25,5 millió lejre rúgott az 1990 márciusától kiadott Erdélyi Híradóval járó ráfizetés. Akkoriban más struktúra vezette a szövetséget, de a jog- és kötelességfolytonosság nem szakadt meg. Valamit törleszteni lehetne a régi tartozásból, ugyanabból a forrásból, amelyből más területi szervezeteknek rendszeres havi propagandafórumot biztosítanak helyi lapokban. Ezzel szemben tavaly júniusban elakadt az újra megjelenő Erdélyi Híradó előállítási költségének térítése, és a Szabadság nem vállalhatta a kockázatot, hogy a melléklettel időnap előtt feléli papírkészletét. A kolozsvári szervezet „hírmondója” nélkül kezdte meg választási kampányát.
Pedig a jelek szerint volna miből finanszírozni a létfontosságú akciókat. A Maros megyei Hírmondóban olvastuk a felhívást, hogy a máshol tanuló fiatalok hazautazását megtéríti az RMDSZ, ha felmutatják a marosvásárhelyi szavazást igazoló pecsétet személyi igazolványukban. Ebben semmi szabálytalanság sincs, ez nem szavazatvásárlás, csak szavazómozgósítás. Amilyen négy évvel ezelőtt az idősek fuvarozása volt magánkocsikkal. Sőt, annál is többet lehetett volna tenni: a hazahívott vendégmunkások útiköltségének megtérítésével is sok szavazatot nyerhettünk volna, arról nem beszélve, hogy a kicsivel nagyobb felhajtást látva, mások elrestellik tartózkodási szándékukat.
Csupán a felsoroltakat egybevetve: Kolozsvárnak egy fagylalt sem jutott ki június 2-ára, a mostohagyermeknapra.